FIÚK (Les hommes cachés) - 2004

Három kötél az ég felé
Három férfi és még egy: az egység.

Az előadás Frenák Pál nemek szerepét, a nemek viszonyrendszerét vizsgáló trilógiájának első része. Túl azon, hogy megmutatja a férfiszépséget – vajon miért beszélünk olyan ritkán úgy a férfi test esztétikájáról, ahogyan a nőiéről –
a Fiúk speciális térhasználata fontos kifejezőeszközként is szolgál. Rámutat az alkotói szándékra, ami szerint az előadás mélyrepülés a tudattalanban, kutatás az ösztönökben, amelyekből személyiségünk is táplálkozik.

A Fiúk különös tükröt tart elénk, amelyben látjuk a „Macsót”, a „Nárciszt” és a „Herkulest” is. Közelről tanulmányozhatjuk a férfilét alaptípusait. Frenák váltakozva jeleníti meg színpadán a sovén gyűlöletet, az ostoba követelőzést, a figurák közt fennálló, törékeny erőegyensúlyt. Radikális vízióját átitatja az emberi kapcsolatokban rejlő reménytelenség tudata. A férfiszexualitást különböző aspektusokból vizsgálja: felmutatja eredetét és tudattalanban eredő forrásait. Érzékisége kegyetlen, könyörtelensége költői. Szimbólumrendszere asszociációkra késztet.

Az előadás feketehumorral, éles iróniával, az agresszió felmutatásával érzékelteti az érzelmek elsivárosodását, a klisészerűséget, amely a ma emberi kapcsolatait elborítja. Frenák Pál koreográfiai koncepciója filmes, már-már színházi dimenzióban fogant: az alkotás magában hordozza készítőjének az emberi lélek működéséről felhalmozott intuitív tudásanyagát. A Fiúk közvetlen kapcsolatban van a tudattalan mélyrétegeivel, de egyszerre fogható fel könyörtelen társadalmi látleletként is.

Koreográfus : Frenák Pál

Táncolják :

Miguel Ortega
Gergely Attila
Rolando Rocha
André Mandarino

Zene : Fabrice Planquette
Gergely Attila
Látvány : Frenák Pál
Fény : Marton János
Hang : Hajas Attila
Alpin technika : Ferenci Miklós